Együtt vagy külön alvás? Pszichológus válaszol
Együtt vagy külön: kell-e külön szoba a gyereknek?
Kisgyermeket nevelő szülők körében ez az egyik legmegosztóbb kérdés napjainkban. Két határozottan elkülönülő tábor áll egymással szemben és a téma körül kibontakozó viták igen nagy indulatokat képesek gerjeszteni.
Közösségi oldalakon és más fórumokon is találkozhatunk szülőkkel, akik az egy ágyban alvás előnyeit hangoztatják az anya és a gyerek - vagy akár mindkét szülő és több gyerek - vonatkozásában. Ez az elv gyakran a hordozó, kötődő nevelés részeként jelenik meg.
Természetesen számtalan előnye van ennek a természeti népektől és múltbeli tapasztalatokból merített ötletnek. Kényelmesebb az anyának az éjszakai szoptatás, könnyebb észrevenni, ha bármi gond van, pl. a pici nem érzi jól magát, vagy épp csak megnyugtatásra van szüksége.
A kisgyerek számára folyamatosan ott van egy karnyújtásnyira a megnyugtató szülő, oda lehet bújni hozzá, érezheti az illatát, hallhatja a szuszogását, így - legalábbis a többség - nyugodtabban fog aludni. De csak a többség. Léteznek olyan gyerekek, akik érzékenyebbek a külvilág ingereire, és képesek felébredni minden neszre, minden mozgásra. Nekik például nem feltétlenül válik be az együtt alvás és amint külön szobába költöznek, feltűnően jobban alszanak.
A közös szoba, közös ágy erősíti az összetartozás élményét a szülőben is, amellett, hogy a gyermek biztonságérzetét támogatja. Igen ám, de egyrészt a gyerek egyre csak nő, ráadásul az évek során – sok családban – a gyereklétszám is gyarapszik, így a közös ágy egyre szűkebb lesz idővel. Sok szülő tudna mesélni arról, milyen arra ébredni, hogy egy vagy több gyerek keresztben fekszik rajta, vagy épp kitúrták őt a saját ágyából. Így szokott előállni az a faramuci helyzet, hogy a gyerek alszik az egyik szülővel, a másik szülő pedig (legtöbbször az apa), kiszorul a gyerekszobába. Azt hiszem, nem szükséges részletezni, hogy milyen negatív hatásai lehetnek ennek a párkapcsolatra, de akár a gyerek személyiségfejlődésére is, ha ez az állapot huzamosabban fennmarad.
A külön gyerekszoba kapcsán úgyszintén fel tudunk sorakoztatni előnyöket és hátrányokat egyaránt. Ha távol is vannak a hálószobák, bébiőrt használva már a legkorábbi időszakban is nyugodtan alhatunk, de közben elég megterhelő minden hívásra felkelni az ágyból és átmenni egy másik helyiségbe. (Bár ezt idővel megoldja a gyerek, hiszen jön ő magától is, ha gondja van.) Így viszont mindenki kényelmesen aludhat a saját helyén, megmarad a szülői háló és a gyereknek van esélye arra, hogy idővel képessé váljon önmagát megnyugtatni, ne kelljen ehhez mindig valamelyik szülő jelenléte.
Fontos megjegyezni, hogy sokan nem különböző elvek alapján döntenek ebben a témában, hanem a lehetőségeik szerint.
Áthidaló megoldás lehet, ha különálló gyerekágyat teszünk a közös szobába. Így a kényelem megmarad és a közelség is adott. A gyermeki én fejlődése során fontos tapasztalást, megerősítést jelentenek a saját tárgyak, saját helyek. Így jó, ha legalább óvodáskortól van a gyermeknek saját ágya, ami csak az övé.
Szakemberként azt gondolom, minden családban meg lehet találni az optimális megoldást, de ehhez az a legfontosabb, hogy figyeljünk oda egymás igényeire és számoljunk azzal is, hogy ezek az igények folyamatosan alakulnak, változnak. Fontos, hogy a szülők ne áldozzanak fel mindent a gyereknevelés oltárán: csak addig vállalják az együtt alvást, amíg az mindenki számára elfogadható és az előnyei fölülmúlják a hátrányokat.
Rácz Tímea
tanácsadó szakpszichológus, online pszichológus
Címkék:
